Otz családfa — Burladingentől Budapestig

Az ősanya nem grófnő volt, hanem a Graf vezetéknevet viselte — ez dél-német polgári-hivatali eredetű név (középfelnémet grāve = bíró, elöljáró), és generációk alatt a „Graf-lány ős"-ből lett a családi emlékezetben „gróf(nő) ős".

Burladingen a Sváb-Alb 600–900 méteres, karsztos, felszíni víz nélküli fennsíkján fekszik; a helytörténeti irodalom a 18. századot egyszerűen „szélsőséges gazdasági nyomorként" írja le, ahol a lakosság házalókereskedelemmel egészítette ki a sovány gazdálkodást.

A verseci anyakönyvekben ugyanez a család Ocz alakban is szerepel — ezért minden verseci keresést mindkét írásmóddal kell futtatni, és éppen ezért került elő csak most a testvérsor.

Az osztrák–török háború idején a törökök átléptek a Dunán és a Bánságba törtek; a verseci forrásokban 1787–88-ra oszmán megszállás szerepel — Josef ekkor 12–13 éves volt, ez volt élete első nagy megrázkódtatása.

Josef felnőttkora Versec aranykorának kezdetére esik: 1790-ben itt alapítják a Bánság első latin gimnáziumát, 1794/95-ben egyesítik a szerb Vršacot és a német Werschetzet, 1804-ben kereskedelmi kiváltságlevél, 1817-ben szabad királyi városi rang.

Josef 1830 márciusában halt meg — egyetlen évvel az 1831-es nagy kolerajárvány előtt, amely országosan mintegy 236 000 halálos áldozatot követelt, a Magyar Királyság népességének 2,8%-át.

Versec a délvidéki szerb felkelés egyik első ütközetének helyszíne volt: 1848. július 11-én a császári-magyar erők megfutamították a felkelőket a városnál, októberben Damjanich János vette át a parancsnokságot, 1849 januárjában újabb csata dúlt, ezúttal szerb győzelemmel.

A verseci svábok a magyar oldalon álltak — ezt a helyi hagyomány Herczeg Ferenc A hét sváb című regényével kanonizálta —, és Johann 1848-ban 29 éves, kilenc éve házas, katonaköteles korú polgár volt, vagyis a harcok kellős közepén élt.

1857/58-ban megérkezik a vasút és megnyílik a nyugat-európai borexport; 1873–75 között a verseci szőlőhatár Európa legnagyobb összefüggő bortermő területe, 1875-ben 56 millió liter borral, kb. 10 000 hektáron, mintegy 2225 család megélhetését adva — Johann öregkora erre az aranykorra esik.

A szőlőtetű 1875-ben Pancsován jelent meg először Magyarországon, Versectől alig 70 km-re, és 1880-ban érte el Versecet; a figyelmeztetést egy jó termésű év miatt lesöpörték, néhány éven belül a bánsági szőlőterület több mint felére csökkent, a helyreállítás három évtizedig tartott.

Karl 15 éves volt 1880-ban, és 22 évesen, 1887-ben nősült — vagyis pontosan abban az évtizedben lépett felnőttkorba és alapított családot, amikor a város megélhetési alapja összeomlott. Ez a legvalószínűbb magyarázat arra, miért mérnöknek ment a fia, és nem a szőlő mellett maradt.

1918. november 10-én a szerb hadsereg bevonul Versecre, 1919 tavaszán a párizsi bizottságok kettéosztják a Bánságot — Versec Jugoszláviához, Temesvár Romániához kerül —, és a város egyszerre elveszíti a temesvári és a magyarországi piacát is.

Versecen 1910-ben még 3890 magyar élt, 1921-ben már csak 2433 — a magyar népesség közel 40%-ot vesztett, miközben a németeké alig változott (13 556 → 13 244): Rudolf tehát nem egy német exodussal ment, hanem egyénileg, a magyar iskolázottságú polgárság mozgásával, mert egy magyar mérnöki képesítés a jugoszláv államban szerbhorvát nyelvtudás nélkül keveset ért.

A jogi keret az optálás volt: 1921. július 26-tól egy éven belül lehetett a magyar állampolgárság fenntartásáról nyilatkozni, de ez azzal járt, hogy az illetőnek el kellett hagynia korábbi illetőségi helyét.

A jugoszláv AVNOJ 1944. november 21-én kimondta a német kisebbség kollektív ellenségességét és teljes vagyonelkobzását; 1944–48 között mintegy 170 000 dunai svábot internáltak, közülük kb. 50 000 meghalt, és a vajdasági német népesség ~350 000-ről 32 000-re apadt — az 1925-ös költözés húsz évvel előzte meg ezt, és nagy valószínűséggel megmentette ezt az ágat.

Az 1925-ös polgári házasságnak jogilag semmi akadálya nem volt, de az 1939:IV. tc. már származási alapon minősített, és Rolandot az anyja révén alapesetben zsidónak sorolta volna — igaz, a törvény kivételt tett az 1939. január 1. előtt kötött vegyes házasságból származó, kereszténynek született és maradt gyermekekre.

Az 1941:XV. tc. szerint zsidó az, akinek legalább két nagyszülője izraelitának született: ha Irene mindkét szülője zsidó volt, Roland ebbe beleesett — ha csak az anyja, akkor nem. Ez a különbség 1944-ben életet jelenthetett, és pontosan ezt dönti el Irene 1899-es születési anyakönyve.